Egy új kémiai innováció elektronikai hulladékunkat 22 karátos aranyrögökké változtatja. Zürichi kutatók szerint az eszközeinken koppintások és kattintások után megjelenő aranycsík nagy reményekkel kecsegtet, ha a sajtkészítők példáját követik. Ehhez azonban nem szabad megszabadulnunk régi Nokiánktól.
A telefoncsatlakozókban, az okosórák chipjeiben is ott az arany, de hiába, ha mindent kidobunk és az elektronikai szemétdomb csak nő a végtelenségig. Ez a hulladék a bolygó leggyorsabban növekvő szemétmennyisége, az ENSZ becslései szerint 2024-ben körülbelül 63 millió tonna volt, és csak elhanyagolható részét hasznosítják újra. Inkább hulladéklerakókban végzi, ahonnan a fémek mérgekként jutnak a talajvízbe. De nem lenne-e jobb a nemesfémeket visszanyerni? Egy zürichi kutatócsoport Raffaele Mezzenga professzor vezetésével meg akarja változtatni ezt a tendenciát, és furcsa mód a sajtgyárak inspirálják őket.
Éljenek a sajtkészítők!
A sajtkészítők elválasztják a túrót a savótól, így minden kilónyi cheddar sajt után közel négy kilogramm vizes melléktermék marad. A savó gazdag fehérjékben, amelyek hevítve hajszálvékony amiloid fibrillákká, fehérjerostokká fonódnak össze. A zürichi csoport rájött, hogy ezekből a fibrillákból egy könnyű szivacsot lehet előállítani, ami kvázi képes szeparálni az aranyat a többi fémtől, ha egy elektromos felülethez közelítjük, mert az aranyionok a fehérjék felé rohannak és hozzájuk tapadnak.
Ez a tiszta arany kinyerése élelmiszer-hulladékból (tejsavó) és elektronikai hulladékból.
A fibrillákból előállított aerogél (nagyon alacsony sűrűségű szilárd anyag, amely gélből származik, a folyékony komponenst gáznemű anyaggal cserélik ki) sokkal hatékonyabban tud aranyat kinyerni, mint a műanyag gyanták, és a folyamat közben káros oldószereket sem kell használni, mivel a víz, a mérsékelt hő és a fehérje természetes vegyülése, kölcsönhatásai végzik el a munkát. Kevesebb költség és kevesebb szennyező anyag.
Ennél fenntarthatóbb nem is lehetne
A laboratóriumi teszthez a csapat húsz leselejtezett számítógép-alaplapról távolított el fémalkatrészeket, feloldotta őket savban és ebbe beledobtak egy kis aerogélt. Réz, nikkel és kobalt kavargott a főzetben, az aranyionok pedig gyorsan kicsapódtak a szivacsra. Az oldat kitisztult, mert a nemesfém nagy része távozott a folyadékból. A szivacs 90,8 százalékos tisztaságú aranyat vont ki, ami egy közel 22 karátos arany tisztaságának felel meg. A melegítés hatására az aranyionok elvesztették töltésüket és egyesültek. A hevítést addig folytatták, amíg a részecskék egy nagyjából 450 milligrammos röggé olvadtak össze és a kémiai analízis megmutatta, hogy 91 százalékban arany és 9 százalékban réz született.
Nem maradtak szintetikus maradványok, így könnyebb volt tisztítani.
A teljes folyamat beszerzési és energiaköltsége körülbelül ötvenszer alacsonyabb volt, mint a kinyert arany piaci értéke. És mivel csupán a víz, a hő és a fehérje kölcsönhatásai végzik a munkát, így nincs szennyezés, kockázat, sem túl nagy költség. Ezek a kísérletek azt mutatták, hogy az aerogél sokkal nagyobb arányban képes aranyat visszanyerni, mint a műanyag gyanták, amelyeket az újrahasznosító gyárak jellemzően használnak.
Egy hasonló szivacs más fehérjeszerkezettel képes lehet akár rezet, kobaltot vagy palládiumot – az akkumulátorok számára létfontosságú fémeket – szétválogatni. A kutatók a legjobban annak örülnek, hogy egy élelmiszeripari mellékterméket használnak fel az elektronikus hulladékból származó arany kinyerésére, vagyis két legyet ütnek egy csapásra. Ennél nem is lehetne fenntarthatóbb a folyamat. A jövő pedig az lehet, hogy az újrahasznosító gyárak a tej- és élelmiszer-feldolgozó üzemek mellett lesznek, így a régi tejsavó és az ócska telefon adja majd a holnapi karkötőnket.
The post Szerencsés, ha nem dobta ki régi telefonját, abból lesz az arany nyaklánca appeared first on 2020-2024 © feed aea3.
